Tabu téma, kedves idegen, hívatlan vendég

2013 január 31. | Szerző: Kitti

A fejemben van egy csomó téma, amit leírnék, de nem lehet. Ahogy kapom a visszajelzéseket, egyre többen olvassák a blogot, és így nem tudok olyan témáról írni, ami másokat érint, és engem is nagyon foglalkoztat. Pedig van egy jó pár ilyen. És már azon gondolkodtam, hogy megírom egy „ál” blogon, mert tényleg foglalkoztatnak olyan dolgok, amiket jó lenne kiírni, és sokszor jön rá az ember a megoldásra, vagy fejt meg dolgokat azáltal, hogy kibeszéli, vagy kiírja magából a témát. Az is eszembe jutott, hogy név nélkül leírom, de hát azért sokaknak nem kell nagyon agyalni, vajon kire is gondolok, és így meg nincs értelme az egésznek. Szóval hát marad minden a régiben.

Mindenképp meg kell említenem, ami nemrég történt, hogy kaptam egy levelet egy ismeretlentől, hogy bejelölt ismerősnek, mert csak úgy véletlenül rátalált a blogomra, és nagyon tetszik neki 🙂 Hát, teljesen feldobta a napomat, mert ez annyira jó 🙂  Hogy így teljesen ismeretlenül is tetszik neki. Meg érdekesnek találja, amit írok… Ez hihetetlen! Magamból kiindulva, én olvastam a Peller Mariann babváró blogját, de ott is voltak részek, amiről azt gondoltam, hogy  bla-ba és tovább görgettem, és végig se olvastam.
Pedig az érdekelt engem. Szóval elképesztő, hogy még arra is vette a fáradságot, hogy ezt megírja nekem. Köszike Kedves Idegen 😉

Most még eszembe jutott a Ildi Franciaországos élménybeszámolói, amit most ír, hogy kint van…. Hát én azt imádom olvasni. Teljesen magam előtt van, ahogy hangsúlyozz a sztorikat, meg látom magam előtt, ahogy túráznak, meg amikor késik a suliból… stb 🙂

Annyira jóóó, mindig mosolygok rajta…. 🙂

 

Bezzeg a tegnap éjszakán nem mosolyogtam annyira… Mostanában viszonylag időben nyugovóra térünk, és korán el szoktunk aludni. Tegnap éjjel, fél 1-kor arra ébredtem, hogy valaki nyomja a kaputelefont. Aki nem tudná esetleg, nagyon hangos és bántó hangja van a mi kis drága kaputelefonunknak, amit még nappal is utálom, ha megnyomnak, nem ám éjjel erre ébredni…Na szóval, éjszakai nyugalom, Balázs, Kitti, Baba, Kutya alszik.

Egyszer csak kaputelefon visít! Mire teljesen magamhoz tértem volna, az én drága kicsi egyetlen édes férjecském már fölöttem könyökölt, és simogatta a vállam, és mondta, hogy nyugi, nyugi, csak kapuztak… Ezzel megakadályozta, hogy ösztönösen felugorjak álmomból, ahogy múltkor is tettem, ami nem tett jót se nekem, sem pedig a gyereknek, a vérnyomásomról nem is beszélve. Hirtelen mikor hallottam, hogy mondja, hogy nyugi, elsőre azt hittem, hogy a kutyának mondja, mert ez szokott ilyenkor ugatni, és az volt az első gondolatom, hogy őt csitítgatja… De neeeem 🙂  Engem óvott! És teljesen oda voltam, hogy mennyire képben van, meg magyaráztam neki, hogy micsoda lélekjelenlét, hogy egyből eszébe jutott, hogy ne ugráljak ki azonnal, ha felriadok. Aztán mondtam, ne nyissa ki egyből a kaput, mert ki a fene lehet az ilyenkor, nézzen ki az erkélyen előbb. Ki is ment, de nem látott addigra ott senkit. A kedves szomszédunk, a Lieber szólt le fentről, hogy „Nyugi Panka, hozzánk is felcsöngettek…” Szóval X-akta marad, ki volt az, de kapja be, mert utána nem tudtunk visszaaludni kb 2 órát még virrasztottunk. Akkor volt az az érzésem, hogy kialudtam magam, de nem kelhetek fel hajnali 2-kor. Bezzeg reggel, na akkor már nem ment olyan könnyen az ébredés. Én meg este még dicsérgettem a Balázst, hogy milyen rendes, meg aranyos, hogy így figyelt rám, de szegény ezért nem tudott visszaaludni, mert egyfolytában járt a szám 🙂 Akkor már lehet, hogy bánta, amit tett 😉

 

Végül pár cuki kép…. mert mostanában mindenki bombáz minket a babás fotókkal, (nem is értem miért??? 🙂 ) de van köztük néhány nagyon jóóó:

 

 

 

 

 

 

 

Szülésfelkészítő tanfolyam, plusz kilók és a fogorvos

2013 január 30. | Szerző: Kitti

Túl vagyok az első szülésfelkészítő tanfolyamon. Sőt azóta már a másodikon is, de most hogy így jobban belegondolok, jobb is, hogy nem írtam le rögtön a történteket akkor az első után, mert más megvilágításban látom már a dolgokat…. A tanfolyamot egy védőnő tartja, nem az akihez én járok, de mióta ide járok, jobban szeretem a sajátomat is 🙂 Ő is aranyos, csak teljesen más karakterek, és ha választani lehetne, akkor maradnék az eredetinél. Az élet fintora, hogy megmutatta, hogy lehetne rosszabb is, szóval örülni kell annak ami van! Aki a tanfolyamot tartja, egy nagyon aranyos kis hölgyike, csak idősebb, konzervatívabb, stb… A „csoporttársak”…. (akiket nagyon vártam) mert reméltem, hogy majd ott összecimborálok jófej kismamákkal, háááát nem nagyon sikerült ez a tervem 🙁 Mééég!!!  Mert nem adom ám fel! Látok rá egy icike-picike esélyt. Bár magamat ismerve, megint kifogok valakit, aki rám akaszkodik, és a „Segítő Orsija” lehetek… 🙂 Elsőre nem volt sok pozitívum sajnos. Másodikra sokkal jobban tetszett. A téma is jó volt, mert a homeopátiás szerekről volt szó, amiben én eléggé hiszek, és sok mindent megtudtunk. Amíg első órán a szülés előtti vizsgálatokról volt szó, aminek a nagy részén már átestem, nem volt túl izgi. De most elérkezett a szülés maga, mint téma. Na hát ha ezt előbb hallom, ami ott elhangzott, lehet, hogy sosem szánom rá magam arra, hogy gyereket vállalok. Ezért tartják, ezeket a tanfolyamokat már terhes nőknek, és nem azoknak, akik még csak tervezik. 🙂 Sok volt az elrettentő dolog, de most már túl kell esni rajta, nincs mese. Amúgy meg kemény vagyok, úgy állok hozzá, annyian kibírták, én is kifogom, és ha ráparázok, csak rosszabb lesz, szóval nem félek tőle. De tényleg nem, és már ez kezd ijesztő lenni, hogy ennyire nem félek. De tudatosan készülök rá, meg ezeket mind megbeszélem a gyerekkel is, hogy Ő is készüljön, hiszen ez neki nagyobb sokk lesz, mint nekem. És ahogyan azt is megbeszéltem vele, hogy fiú legyen, ezt is elintézzük együtt 😉

Visszatérve a tanfolyamra, a védőnéni elmesélt egy sztorit, hogy a nők Istenhez fordultak panasszal, hogy miért nekik kell elviselni a szülés fájdalmát, miért nem az apáknak? Majd amikor beteljesült a kívánságuk, kérték vissza a fájdalmat, mert nem bírták elviselni a férjeik hisztijét, mert annyira szenvedtek. Igen, hisz tudjuk, hogy a pasik sokkal kényesebb betegek, mint a nők, szóval ezt teljesen megértem. Deeee, rákerestem a történetre a neten, és nem ezt a verziót találtam! Hanem, hogy azért vonták vissza a nők a kérésüket, mert így kiderült, hogy melyik gyereknek nem a férj az apja. Naaa, ez azért sértőbb megközelítés szerintem. Vagy nem is tudom, érdemes elkondolkodni, ki melyik verzióval békülne ki jobban. És vajon a védődő miért azt a verziót mesélte el? Biztos neki is hisztis a férje 🙂

Egyik nap voltunk kajálni a Rékával az Árkádban, az olasz étteremben, ahol isteni volt a kaja. Hmmm, én amúgy is tésztás vagyok, és itt!!!! Isteni finom volt, azóta is vissza vágyok oda… Jó dolog ez az evés, csak ha meglátszik az emberen az nem túl kellemes dolog… És bizony rajtam mostanában egyre jobban látszik, kúsznak felfelé azok a fránya kilók. Épp mondtam a Balázsnak, hogy Ő ezt többször több formában (mondjuk meglehetősen finoman) szóvá is tette, meg hát kire számíthat ilyen esetekben az ember lánya, mint az anyukájára, aki a szemébe mondja az őszintét. Ezek így terhesen, amikor a hormonok amúgy is kibabrálnak velem, és nem bírok magammal, így eléggé meg tudják viselni az embert. Többszörösen előfordult, hogy a barátok köztön sírtam el magam, hát akkor mekkora traummának élem meg az ilyenfajta kritikákat… Pedig amikor terhes lettem, küldtem a Balázsnak egy képet:

 

És azt kérdeztem Tőle, hogy ha ilyen leszek, akkor is szeretni fog-e? És azt válaszolta, hogy igen, csak nem jön ki velem az utcára 🙂 Na jó, ez persze csak vicc, mert majd biztos kemény munka lesz leadni a felszaladt kilókat, de könyörgöm, ennek még nem tudok nekiállni, majd csak hónapok múlva, addig ne tessék megjegyzéseket tenni!

Apropóóó, volt egy ronda kis gyomor rontásom, ami felér egy kisebb fajta fogyókúrával, plusz méregtelenítéssel is. Okozott ez az egész egy álmatlan éjszakát nekem és a Balázsnak is. Plusz csodálatos dolog volt benne, hogy másnap mindketten dolgoztunk, és jó szépen néztünk ki egy ilyen éjszaka után. Na mindegy nem részletezem, mi és milyen formában távozott belőlem, egy biztos, hagymakrém levest nem kell többet ennem, az már biztos!

És amik nem maradhatnak el az életemből a sorozatos szerencsétlenségek…. Ugyebár terhesség alatt ajánlott a fogak fokozott ápolása, mert jobban romlanak, mint alapból. Ugyanis honnan venné az a kisbaba a csontozatához a kálciumot, mint az anya fogaiból?!?! Hát nekem is szépen elkezdett egyik éjjel fájni a fogam. De reggelre elmúlt. Aztán következő éjjel megint fáj, nappal semmi. Ez hetek óta húzódik. És minden éjjal megfogadom, hogy na jó, másnap elmegyek fogorvoshoz. De reggelre mikor már nem fáj,máshogy gondolom, mert teljesen be vagyok csokizva már a gondolattól is, hogy abba a székbe kell ülnöm.

Viszont annyira fájt már egyik éjjel, hogy rászántam magam. Na igen, de nincs is fogorvosom…. Kihez menjek??? Akihez a Balázs jár! Az jó lesz, ő jó doki! Hmm, ő szabin van 2 hétig, annyit nem bírok ki. Keresgéltem interneten, találtam egyet, akit több fórumban is „istenítenek”, na majd hozzá elmegyek. Mire felkerestem, az is fél napomba telt, és természetesen, nem dolgozik a héten, mert beteg… 🙂 Szóval, még nem jutottam el, és nem úgy néz ki, hogy eljutok a közeljövőben, de ha valakinek van tuti fogdoki tippje, na fogja vissza magát, várom az ajánlásokat! Végső elkeseredésemben voltam az SZTK-ban is, ahová tartozom körzetileg, és mire kinyomoztam neten, kihez tartozok, na az sem volt egy egyszerű eset, befáradtam az SZTK-ba, a recepción természetesen nem tudtak segíteni, felküldtek a harmadik emeletre, de ott egyik ajtón sem szerepelt annak az orvosnak a neve, akihez tartozok, így végképp feladtam. A sors sem szeretné, hogy eljussak, már kezdem így érezni….

De nem csak nekem van pechem! (bár ha jobban belegondolok a következő sztoriba, ez is az én szerencsétlenségem 🙂 ) Megbeszéltük, hogy mielőtt megszületik a baba, elmegyünk még utoljára ketten az Urammal wellneselni. Na mivel közeledik a névnapja, gondoltam meglepem egy kis wellnes hétvégével. Nem olyan egyszerű ez nálunk, mert össze vissza dolgozik Ő is meg én is, így már az időpont kiválasztása is nehezen ment. De szerencsére kegyes volt aki a beosztását írta, és kapott úgy szabadnapot,hogy azok egymás mellett vannak, így el tudunk menni. Kitűztem tehát a dátumot. Mivel a Bruce-t nem akartuk magunkkal vinni, szóltam anyunak, hogy vállalja be arra a hétvégére. Csakhooogy ők is pont akkor akarnak elutazni…. Semmi gond, megyünk egy héttel előbb. Csak hát ugye úgy terveztem, hogy névnapjára kapja a Balázs ezt az egészet, így pedig előbb kell mennünk, nem mintha ez baj lenne, csak így idő előtt megkapja az ajándékát. Tök jól elterveztem, hogy lesz ez az egész, amikor indulunk aznap, mindketten dolgozunk még. Úgy terveztem, hogy a Balázsnak nem mondok semmit, mivel én később megyek dolgozni reggel, mint Ő, összepakolom gyorsan a cuccaimat, és mire ő haza ér, csak a bőröndöt látja, amire teszek neki egy levelet, amiben leírom, hogy szedje össze a cuccait, mert wellnesezni megyünk. Gondoltam így is hatni fog a meglepetés ereje 🙂 Kutyát átvisszük anyához, és már indulhatunk is.  Na most, ez nem így történt… Mííí meglepő?! Történt ugyanis, hogy egyik este amikor sétáltattuk a kutyát, anya házánál haladtunk el, amikor látom, hogy ég a villany nála, hát mondom ugorjunk fel 2 percre, mégis ha már erre járunk… Kicsit felmentünk, pár szót beszéltünk, amikor anyum felkapta a kutyát, és elkezdett neki gügyögni, hogy „na Öcsi, akkor jössz hozzám a hétvégén….stb” majd odafordult hozzám, hogy, na és sikerült lefoglalni a szállodát…..? 🙂 🙂 🙂  Hát ennyit a meglepetésről, én a Balázs fejét láttam csak, először az értetlenség, majd a felismerés, hogy mi van, de jobban megnéztem volna a saját arcomat, hogy milyen képet vágtam ekkor….. Na azért szegény anyukám, mire benne is tudatosult, hogy most szólta el magát… És annyira hirtelen ért ez az egész, hogy nem is tudtam mit reagálni rá. Ennyit hát a névnapi meglepetésről, a lényeg, hogy megyünk és kész! De így visszagondolva, nagyon vicces szituáció volt ez az egész!

Na hát ennyi történt az elmúlt pár napban! Végül egy kép a kis vérfarkasról, aki szintén élvezi a baba-mama párna kényelmét!