Dugulás, álmok, közelgő ünnepek

2012 november 30. | Szerző: Kitti

Rohan az idő… Ismét eltelt 4 hét, és mennem kell a következő terhes-gondozásra. Kicsit izgulok, mert a múltkor nem volt valami rendben a citológiámmal, és mondta a doki, hogy következő alkalommal újat kell csinálni. Remek…. Megbeszéltük a Balázzsal, hogy elkísér minden ilyenre, és ha ügyesen viselkedik, kap a vizsgálat után egy kebabot, mert a rendelőtől nem messze van egy ahol nagyon szeret enni, csak sosem esik útba. Szóval Ő már várja a vizsgálatot, vagyis annak a végét, hogy lakomázhasson 🙂

Minden ilyen vizsgálatra kell vinni vizeletet. Napokkal előtte azon agyaltam, mibe vigyem, mert azért egy két literes ásványvizes üveggel nem állíthatok oda… Csak már teljesen kifogytam a kis tartókákból, mert a védőnőhöz is kell, tehát hetente – kéthetente vinni kell vagy ide, vagy oda. Végül nem találtam semmit, amibe pisilhetek, de mivel időbe elindultunk, gondoltam majd beugrunk valami boltba, veszek egy 2 decis vizet, gyors megiszom, hogy tutira tudjak majd, és abba még pisilek a doki előtt. Mondtam a Balázsnak, mivel az Árkád tetején parkolunk, ugorjunk be az Interspar-ba, ott tuti van ilyen mini üveges víz. De győzködött, hogy útközbe is van pár bolt , majd ott veszünk! Természetesen voltunk 4 db boltban, egyikben sem volt. Utolsó reményünk volt a Tom Market, ahová utoljára betértünk, de pechünkre ott sem volt. Találtunk azonban egy epres aloe vera-s ital utánzatot kis üvegben. Rózsaszín lötty, amiben rózsaszín zselé darabok úszkálnak. Mivel az eredetit imádom, és ez sem volt olcsó, gondoltam fincsi lesz…. Hát nem volt az! Bleee!!! Sőőőt,valami borzalom. Kb. 2 kortyot tudtam inni belőle, és már passzoltam is tovább a Balázsnak, hogy igya meg Ő. Hát neki sem ízlett! Sebaj, majd kiöntöm, és kész. Odaértünk a rendelőhöz, 3-an voltak előttem, de még nem kezdődött el a rendelés. Sőt be sem tudtunk menni a váróba. Mikor megérkezett a doki, beültünk. Behívta az első embert, na akkor én elsurrantam a Wc-be, hogy megejtem, amit meg kell. Próbáltam sietni, mert elég kicsi a mosdó, közvetlen a váróból nyílik, minden kihallatszik… Gyorsan előkerestem az üveget, elkezdtem kiönteni belőle a „trutyit”, amikor mit látnak szemeim???? A zselé darabok nem mennek le a csapba!

Wáááá, erre nem számítottam! Most mit csináljak??? Elkezdtem lefelé gyömöszölni, de nem annyira akarta a dolgot mint én. A maradékot beleöntöttem a Wc-be. Kimostam az üveget, de már tiszta ideg voltam, elég régóta bent voltam ahhoz, hogy feltűnő legyen a kintieknek. És ők csak annyit hallhattak, hogy felváltva lehúzom a Wc-t, és megnyitom a csapot. Ugyanis a Wc-n sem mentek le a darabkák.

Végre végeztem, mikor kimentem, éreztem, hogy tiszta vörös a fejem, a tipikus „mindenki engem néz” szindróma.

 

Szerencsére gyorsan sorra kerültem. Első kérdése a doktor bácsinak, „hozott nekem pisit?” 🙂  De így kérdezte, mire én mondta, hogy igen, és Ő megdicsért  és mondta hogy ez piros pont 🙂 Na, ha tudná milyen kalandokat éltem át mire ideértem vele…. Megvizsgált, minden rendben van szerencsére! Nagyon jó fej. Örülök, hogy rá találtam. Még karácsony előtt el kell egyszer mennem, 3 hét múlva. Addigra talán meglesz a vérvétel eredménye is. Kérdezgette, hogy hogy érzem magam. Az eddigiekhez képest mondjuk jól, bár a rosszulléteknek igazán teljes mértékben vége lehetne már.

A környezetemben egyre több az olyan anyuka, aki a terhessége első harmadában teljesen jól volt, szinte semmi, vagy egyáltalán semmi panasza nem volt. Ilyenkor akaratlanul is jön az érzés, hogy én vagyok túl finnyás, hogy minden bajom van. De hát, én örülnék a legjobban, ha abba a táborba tartoznék, akinek meg sem kottyan az eleje!

Az utóbbi pár napban mondjuk ugyanúgy álmodok rengeteg baromságot, de most legalább nem rosszakat, hanem jókat. Tegnap éjjel például a tengerparton nyaraltunk a Berkes családdal 🙂 Nagyon nagyon jól éreztem magam álmomban, nagyon vicces is volt, kár volt felébredni. Na, ha ilyeneket álmodna az ember egész terhesség alatt az nagyszerű lenne 🙂

 

Nyakunkon a december, közelben sincs a nyár, sem a tengerpart. De jön a Mikulás, és a Jézuska 🙂  Már teljesen rá vagyok pörögve a karácsonyi időszakra. És most kivételesen nem az ajándékokra, hanem a díszítésre, meg a sütikre ezerrel. Bújom a netet, meg a szakácskönyveket, gyűjtögetem a jobbnál jobb recepteket. Idén nem stresszelek az ajándékokon, bár a család már elkezdet, hogy mit kérek, meg mit vegyünk ennek, meg annak… Lehet, hogy úgy kéne ennek is működnie, mint a nászajándék listának, hogy mindenki ír egyet, körbe adja a családnak, és mindenki kihúzza, amit ő megvesz. Igazából fogalmam sincs arról sem, hogy én mit szeretnék, nem ám arról, másnak mit vegyek. Egy biztos, azt már elmondtam jó néhány érdeklődőnek, hogy idén még ÉN szeretnék kapni ajándékot, és nem szeretném, ha a fa alatt tele lenne gyerek ruhával, meg játékokkal. Még azt sem tudjuk fiú vagy lány, ne kezdjünk még el vásárolni neki. Vagy maximum tényleg csak olyat, amit nem lehet ott hagyni semmiképp a boltban 🙂  Na most így írás közben eszembe jutott egy. Mióta rövid a hajam, csak a lógós fülbevalók játszanak, azt szeretnék sokat….

De ez persze nem célzás, mert lehet ez veszélyes is, mert magamnak is nehezen találok olyat, ami tetszik, ezért gondolom ezzel más is így van.

Na, most hogy ezen így elmélkedtem, eszembe jutott, hogy vajon ki is olvassa ezt a blogot 🙂 Mert tudom hogy vagytok páran,de nyugodtan kommentáljátok, mert lehet ám, és akkor legalább tudom hogy vagytok 🙂 Vagy itt,vagy akár privátba, ha úgy akarjátok. És én is szívesen olvasnám ám másét…. 🙂

 

 

 

 

Pestia

2012 november 30. | Szerző: Kitti

Hétfőn neki indultunk és meg sem álltunk a nagy faluig Budapestiáig! A Balázsnak kellett felmennie a főnökével valami továbbképzésre, és gondoltam mivel a benzint úgyis térítik nekik, felmegyek velük, és addig körülnézek egy kicsit. Hajnali fél 5kor kellett kelni, na az azért nem esett olyan jól, de valahogy túléltem. És 6kor indultunk is. Én vezettem. Nem volt ahhoz sem nagy kedvem, de legalább ment az idő. Utálok autópályán utazni, nagyon unalmas, semmi látnivaló nincs. Ha az ember meg városi útvonalakon megy, ott meg kétszer annyi idő alatt ér fel. Szóval 9 óra körül fel is értünk, khhm na jó egy két helyen rosszul felé fordultunk, és keringtünk kicsit, de megesik az ilyen a vidékiekkel!!! 🙂

Mikor felértünk, szóltam a Kingának, hogy ideértünk, valahogy szedjen össze, mert nem nagyon tudom hol vagyok, az Ildi meg úton volt felém, de ő is eltévedt (rossz helyen szállt le a buszról…. Ide most nem fűzök semmi kommentet… 🙂 ) Amúgy baromira nem nehéz ott eltévedni! Szerencsére a Kinga perceken belül ott volt, és elindultuk megkeresni az elveszett báránykát. Nagyon viccesre sikeredett az attrakció, megkérdeztük, milyen utcába van. Oké, GPS-be beüt, az odavisz és kész – gondoltam én…. Persze amikor odaértünk az adott helyre, nem volt ott senki. Telefonáltunk, hogy akkor most merre, mire kiderült, hogy átmentünk valami út másik oldalára, honnan most vissza kell keveredni, ami nem lesz egyszerű…Brrrr, utállak Pest!!! Na jó, mondtam akkor most félre állok, és gondoljuk végig higgadtan, merre menjünk tovább. Agyalunk, amikor bambulok csak előre, erre pár méterre látom, hogy ott áll az Ildi. Közben persze a Kingával beszélt telefonon, próbálta elmondani neki, hogy merre is van, de közbe senkinek nem tűnt fel, hogy egymással szemben állunk. Hééééj, mondom az Ildinek, integess már egyet, mert lehet, hogy látlak 🙂  És lááám, Ő volt ott! Hurááá!!! Na a kis kaland után már nem sok időnk volt amit a Kingával tölthetünk, ezért beültünk egy kávézó féleségbe, ahol szegény átfagyott leány nem vágyott másra, csak egy forró teára. Na meg is kapta 650 Ft-ért 🙂  Élménybeszámoló mindenki részéről, körülöttünk pedig szerelmes párok egymásnak esve, meg különböző furcsaságok… 😉 Miután a Kingát „leadtuk” dolgozni, nyakunkba vettük  a várost, és elmentünk plázázni. Sikerült azért pár dolgot venni, de nem estünk túlzásba.

 

A ZARA bolt volt a fő célpont, nem is véletlenül, ennek a későbbiekben még jelentősége is lehet….. 🙂 A „szappanos” történetet most nem részletezem, de fénypont volt a napomban 🙂 Végül kajáltunk egy fincsit: Mittagessen!!! 😉 Majd vissza  a fiúkért, mert vége a továbbképzésnek. Természetesen nem találtunk vissza, még GPS-el sem… Ami nem a mi hibánk, mert az a hülye áruház nincs rajta a térképen. Nekem hatalmas móka volt ez a pesti vezetés, a gép egész nap mondta hol merre forduljak, én pedig mindig rácsodálkoztam :O Balraaa?????

Hazafelé jöttünk mint a gép, mindenki hulla fáradt volt. Mikor haza értünk, gyors fürdés, és puff az ágyba. Természetesen már a híradó alatt elaludtunk….

Pár órával később felébredtem, mert furcsa hangot hallottam. Egy ütközést, de fékcsikorgás nélkül. Feküdtem még pár percet, de nem bírtam a kíváncsiságommal, ki kellett kukucskálnom, mi történhetett. Nem láttam semmit, csak, azt, hogy nagy sor áll a házunk előtt, és 3 villogó rendőrautót. Na akkor gyors felöltöztem, és kimentem az erkélyre, de onnan se láttam többet. Velünk szemben kicsit átlósan lakik a kedves Szuper szomszédunk, felhívtam, hogy nézzen már ki az erkélyen, mert az ő házuk előtt történt valami, és kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. De Ő sem látott semmit… 🙂

 

Van a földszinten egy nagyon öreg néni nálunk. Kb 120 éves, és a tipikus minden neszre nyitja az ajtót, mindig kukucskál a függöny mögül, és ha jó idő van, kint ül a ház előtt a padon, és mindenkiről tud mindent. Úgy hívják Töreki néni. Na, most amikor én ilyen akciókba kezdek, a Balázs annyit mond csak, hogy: „na mi van Töreki Kitti, mit látsz????” 🙂

Természetesen ilyenkor csak röhögünk, de vajon én is ilyen leszek majd? Ezek az első jelei???