“Az a csodálatos szülészeti klinika”
2012 november 29. | Szerző: Kitti
Na most aztán jól össze kell szednem a gondolataimat, mert régen írtam…. Mivel is telt a múlt hét???? Lássuk csak, munka munka, munka… Szerdán egész nap aludtam, délután találkoztam a Kriszti bartosnémmal, és beültünk az Árkádba „gizdulni” (azt hiszem így mondják 🙂 ) Rendeltünk két bazi hatalmas nagy kehely fagyit, aminek az egy negyedét nem tudtuk megenni! De tényleg, ha ketten rendelünk egyet, akkor is ott marad legalább a fele… Jól kipletykáltuk magunkat, aztán indulás haza.
Pénteken 9:20-ra volt időpontom a szülészeti klinikára, ultrahangra. Férjemuram rendes gyerek révén elkísért! Pontosan oda is értünk, helyet foglaltunk a váróban. Rajtunk kívül még 5-6 pár várakozott. Felkészítettek már előre, hogy az is előfordulhat, hogy órákat ott kell ülni, ezért én nagy nyugodtsággal és 3 napi hideg élelemmel felpakolva vártam türelmesen. Pár perc alatt körbenéztem, amikor a Balázs a fülembe súgta, hogy nézzek már körül, mennyi itt az átlag életkor?!?! Háááát kb35. Mi meg mint a kis tinik, úgy ültünk ott. Még én éreztem magam kellemetlenül, hogy 26, mire szülök 27 évesen teherbe merek esni. Elsőre nyílt az ajtó, és láám: Panka Kitti…. 🙂 nagy büszkén be is vonultunk. Mikor megláttam az orvost, majdnem dobtam egy hátast. Kb velem egyidős lehetett. Megpacskolta az ágyat, hogy feküdjek oda, közben szegény Balázs szerencsétlenül kereste a helyét kabátokkal meg táskákkal teli kézzel. Mikor lefeküdtem annyit mondott, „Helló, Dózsa doktor vagyok” Hát helló, gondoltam magamban, és hány éves vagy 20???? Mire magamhoz tértem, már nézte is a kis zsebtévényi monitort, amiből én persze nem láttam semmit. Lediktált 2 adatot az asszisztensnek, és kész, végeztünk. Én meg csak feküdtem ott, annyira meg voltam illetődve, hogy ennyi volt. A DaVinci klinikán 30 perc volt az ultrahang, és mindent megmértek, meg magyaráztak részletesen, itt meg piff puff 2 adat és kész, már dobtak is ki a rendelőből. Visszafáradtunk a recepcióhoz, mire magamhoz tértem, hogy már vége, és akkor jutott eszembe, hogy nem kérdeztem meg a vérvételt. Egyetlen kérdésem lett volna, de ez a 2 perc amit bent töltöttünk nem volt elég, hogy megkérdezzem 🙂
A recepción a hölgy elmondta, hogy ez a vérvétel természetesen eddig ingyenes volt (pontosabban a TB támogatta) deeeee, most már fizetni kell érte! Remek! Kérdezem mennyi az annyi, mire mondja a hölgy, hogy egy vérvétel 9000 Ft, két vérvétel 20.000Ft. Gyors fejszámolás után kérdeztem, hogy a kettő miért nem18.000 Ft?? Mert ugye 9000 + 9000 az nekem 18000 🙂 Mire jött a válasz, hogy ez a kedvezményes ár, mert az első az 9000 Ft, a második 15.000 Ft, és ha egyszerre fizeted, akkor 24.000 helyett 20.000. Namost, ha minden rendben van az elsőnél nincs szükség a a másodikra, ezért hát optimistán állva a dolgokhoz és bízva abban, hogy nálunk minden rendben van, kértem egy 9000 Ft-os csekket. Kezembe is nyomta, majd közölte, hogy fizessem be a postán, majd jöjjek vissza vele, és akkor adnak időpontot. :O Micsodaaaa? Menjek le a postára, aztán vissza, és csak akkor adnak időpontot? Kérdeztem, hogy nincs-e rá lehetőség, hogy itt fizessem be helyszínen? Erre a nagyon „kedves” hölgyike ráförmedt, hogy csak nem képzelem, hogy ezért fenntartanak itt egy pénztárat??? OMG! Bocsánat a feltételezésért! Most oké, nekem nincs nagy hasam, és még autóval is járok, tehát viszonylag könnyen megteszem ezt az utat, de aki nagy pocakkal buszozva…hát nem irigylem na. Ráadásul, nem is lehet megállni fent a szülészetnél kocsival, pontosabban 200Ft/óráért igen, tehát ha majd szülni jövök, és kérdezik, hogy hány órára kérem a parkolást???? 🙂 Tehát lent kell megállni a sörgyárnál, és onnan fel caflatni a dombon, plusz a remek időjárás is könnyíti a helyzetet….Na szóval, be a kocsiba, el a legközelebbi postára, ami az uránvárosi, sorszámot húz, mert ez már ilyen menő hely… és lám – lám, már csak 23-an vannak előttünk. Na a Balázsnak ekkor kezdett elfogyni a cérnája. De kivártuk! Mikor odaléptünk az ablakhoz, közölték, hogy nem jó a csekk!!! Puff neki, jött a hideg zuhany, vissza a kocsiba, vissza a klinika, új csekket kértünk, majd vissza a posta. Már csak tízen valahányan álltak előttünk! Befizet, vissza a klinika, recepció, ahonnan elküldtek egy váróba, ahol ki kell várni a sorodat, hogy megírják a beutalót a vérvételre. Elég vegyes volt a felhozatal itt a várakozókat tekintve, volt fiatal, öreg, kis pocakkal, nagy pocakkal, fehér bőrrel, és kevésbé fehérrel… ha értitek mire gondolok! Itt úgy működnek a dolgok, morcos hölgy kijön, összeszedi a papírokat, bemegy, és behívja egyesével az embereket. Első körben, az én papíromat el sem vette. Volt a sarokban egy kiscsaj, aki eléggé kapaszkodott a radiátorba, olyan fájdalmai voltak, hozzá kijött, megkérdezte, mi a panasza, mire ő, csóri ott mindenki előtt mondta, hogy 9 óra óta görcsöl meg vérzik, és pár hetes terhes. Akkor maga vetél. :O Na de jó ezt hallani a többi kismamának, ugye? Meg annak a szerencsétlennek is, aki ott szenved, és nem segítenek rajta. Pár perc múlva újból megszólította a hölgyemény, megkérdezte tőle, hogy az ultrahangon élt-e még a magztat????? Hát komolyan mondom, nem hittem a fülemnek. Nekem ez volt a nap csúcspontja. Aztán szép lassan mindenkit behívtak, már csak mi ültünk a váróba. Kizárásos alapon, már csak mi következhetünk. Ekkor jött egy szintén nem fehér kiscsaj. Hölgyike ajtót nyit, elveszi a papirját, én is nyújtom az enyémet, most már kicsit erőszakosabban, mert hát a kutya fáját, én már itt ülök mióta, mire azt a választ kapom, hogy „jó, látom!!!”. Na fene! De végül kiszólt, és mondta, hogy „jöjjön a csekkes hölgy”. Végül sorra kerültem!!!! Elkérték a telefonszámomat, hogy majd SMS-ben küldik a vérvétel eredményét. Na, hát jó hogy nem posztolják ki az üzenő falamra. Végül közölték, hogy akkor most azonnal lehet menni és leveszik a vért! Wááááá! Moooost? Úristen, felkészülni sem volt időm. Remegett kezem lábam, amikor beléptem. Mondtam is a vérvételes nőnek, hogy rettegek a vérvételtől, mire közölte,hogy nem baj, mert ő is 🙂 Na de szuper! De persze nagyon ügyes voltam végig! Csak nem kaptam matricát érte.
Miután haza értem eme csodálatos nap után aludtam vagy 4 órát, mert teljesen leszívtak!
Este átmentem anyához, akitől kaptam egy babváró naptárt, ami nagyon kis jó, mert héről hétre írja a dolgokat, meg aranyos kis babákról van tele képekkel, de ami a legjobban tetszik, hogy van benne egy csomó matrciva, amin olyan feliratok vannak például, hogy a baba neme fiú/lány, vagy elmúltak a reggeli rosszullétek, elkezdett nőni a pocakom, az első ultrahang kép… stb, na és a lényeg, hogy oda kell ahhoz a naphoz ragasztani, amikor ezek történtek. 🙂 Nekem baromira tetszik, és így végül a matricás vágyam is teljesült a nap végére!!! Amit igazából a mikulástól kaptam volna, csak nálunk előbb járt, így már most bezsebeltem az ajándékot! Ezúton is köszi Mikulás bácsi 🙂
Este pedig a Rékával mentünk vacsizni a jó öreg Sufniba. Ami nem is olyan öreg, mert nemrég költözött új helyre. Még a nyáron voltunk a régi helyen, ahol jó pár koktélt fogyasztottunk, ami nagyon fincsi volt. Tetszik ez az új hely, belül egész nagy, kétszintes, van kaja is, meg rengeteg koktél. Ettünk, ittunk, pletykáltunk, tipikus csajos este volt. Hazafelé megbeszéltük a világ nagy problémáit, rájöttünk, mi milyen okosak vagyunk, és mennyi mindent másképp csinálnánk….
Rosszul létek és lapos has
2012 november 30. | Szerző: Kitti
Az én édes drága kis férjecském meglepett egyik nap egy jó kis vacsival, egy gyönyörű szép orchideával, (immmádom az orchideát!!!!) és 2 színházjeggyel! Nagyon aranyos Tőle!!! <3
Következő nap vacsira kitaláltam, hogy együnk körözöttet, lila hagymát, bagettet… és hasonló finomságokat! Nagy lendülettel el is kezdtem gyártani, mire kész lett, egyik pillanatról a másikra olyan rosszul lettem, hogy enni sem tudtam belőle. Szegény Balázs egyedül vacsizott, én meg csak vettem a nagy levegőket ott mellette. Mire belakmározott, jobban lettem, és én is megvacsiztam egyedül!
Vasárnapi ebéd a mamánál… 🙂 Jó kis zöldborsó leves, a második fincsi csirkemell, és a desszert… hmmm 🙂 Karácsonyra kértem hétrétüt vagy van aki úgy ismeri, hogy nyolc lapos süti. De a drága kis mamikám megsütötte nekem most, mert hát ugye most enném 🙂 Nagyon jó, amikor ennyire az ember kedvébe járnak, csak hát ugye ilyenkor a kilók is úgy kúsznak fel, hogy észre sem veszi az ember…
Ehhez még hozzá jön az is, hogy minden nap, le kell feküdnöm 1 órácskára pencizni, mert nem bírnám egyhuzamban az egész napot. Kivétel persze, amikor dolgozom, mert ugye ott nem lehet lefeküdni 🙂 Szóval fárasztó dolog ez a terhesség, és még idegőrlő is, most épp azzal kergetnek ki a világból, hogy mindenki néz a hasamat, és teszik a megjegyzéseket, hogy hát miért nem nő még, és hozzák a példákat, hogy nekik ilyen idős terhesen már ilyen meg olyan nagy hasuk volt, vagy aki még nem szült, az összes ismerősét felhozza példának, hogy húhúhúúú ilyenkor már mekkora hasuk volt. Jelentem, semennyire nem érdekel kinek mekkora hasa volt, nekem olyan amilyen, és örülök neki, hogy nem úgy nézek ki mint egy 6 hónapos kismama. Úgyis meg fog nőni, attól nem félek, hogy nem, és még bőven van ideje mindenkinek, hogy nézegesse majd. Nézegesse!!! Hangsúlyozom, mert már most rettegek attól, hogy mindenki össze vissza fogja tapizni!
Háháááá, na jó azért nem ilyen a hasam, de persze ezt mindenki tudja, csak nagyon megtetszett ez a kép.
Meg most jöttem rá, hogy lehet képekkel illusztrálni a blogot, és így szerintem sokkal élvezetesebb!!!! 🙂
Oldal ajánlása emailben
X