START 2013!

2013 január 5. | Szerző: Kitti |

Egyből úgy kezdem az évet, hogy egyáltalán nem írok blogot 🙂 Remek! Kapom is a szóbeli fekete pontokat, ezért összeszedem magam, és írok! Örülök, hogy olvassátok, szívesen is írom, de amit már többször említettem, én is szívesen olvasnám más írásait…

Még pár szóra visszatérnék a tavalyi évhez.

Haza érkezett az Endrike barátunk Ausztráliából és Dubaiból, és nagyon nagyon frankó kis cuccokat hozott a bébinek!!!

Teljesen oda vagyok ezekért az apró kis cipőcskékért meg zoknicskákért, és tényleg külön köszönet, hogy pasi létére gondolt ránk, és ilyen tutiszupi dolgokat hozott. Lassan eljutunk oda, hogy a gyereknek jobb cuccai lesznek, mint nekünk 🙂

Én pedig eljutottam odáig, hogy naponta kakaót iszok. Én óvodás korom óta nem ittam tejet, mert utálom, igazi tejből készült kakaót, pedig évente egyszer, mert azért sem vagyok oda. Megoszlanak a vélemények a terhesség alatti tejfogyasztásról, sokak szerint sokat kell inni, a másik oldal szerint egyáltalán nem szabad inni. Nekem nem volt kérdés, melyik táborhoz tartozom, mivel nem szeretem, nem iszom. De egyik napról a másikra elkezdtem inni, és odáig jutottam, hogy napi fél litert is megiszom, ami önmagamhoz képest nagyon sok, pláne, hogy az elmúlt 20 évben nem ittam egy kortyot sem (még mindig a tejről és a kakaóról beszélünk….)

Nálam is valami hasonló lehet a helyzet, csak én reggel iszom 🙂

Még az is tavaly történt, hogy elmentünk az Ildihez „búcsúbulit” tartani, mert megy Franciaországba. 🙁  Engem elég mélyen érintett a dolog, amikor megtudtam, azt hiszem én voltam az egyetlen barátnője, aki nem örült neki, úgy néz ki én vagyok a legönzőbb…. De persze, tudom, hogy jó lesz neki ott kint, de velem mi lesz itthon????

Ezt még emésztenem kell, mert még mindig nem dolgoztam fel teljesen. Az estében tök jó volt, hogy ott volt a Réka és a Kinga, és a jó öreg Segges, akivel szintén ezer éve nem találkoztam. Valahogy rendszerezni kellene a barátságokat, mert nem jó ez így….Jaaaa, és amitől szintén leesett az állam, hogy levágatta a gyönyörűséges haját. 52cm-es hajat, wáááááá!!!  Nem hiszem el… Képet tennék erről is közzé, ha lenne!!! Mert azóta nem térek magamhoz a tettétől!

Azt hittem majd regélni tudok a szilveszterünkről, de semmi olyan nem történt, amit megemlítenék. Mentünk ettünk, és haza jöttünk. Kaja, hastáncos, éjfél, tombola és kész. Egyszerűen semmi említésre méltó nem történt.

A másnapi munka kritikán aluli volt. Olyan fáradt voltam már, alig láttam ki a fejemből. Még anno a főiskolai éveim alatt éreztem ilyet, amikor hallgatói napok voltak, és 3-4 napig ittunk és buliztunk, és az utolsó nap voltam ennyire fáradt. A pontot az i-re az tette fel, amikor az egyik vendég megsimogatta a pocakomat amikor haza indultak, és gratulált. Egy vad idegen nő. Annyira ledöbbentem, hogy szikrát nem kaptam, és szóhoz sem jutottam. Biztos vagyok benne, hogy látszott az arcomon, hogy ezt nem kellett volna neki, de odáig nem jutottam, hogy szavakba is öntsem az érzéseimet. EL A KEZEKKEL A POCAKOMTÓL!!!

Nem tudom miért nem lehet ezt megérteni, vagy megkérdezni, mielőtt az emberek tapizni kezdenek. Elvégre, alapból sem fogdossuk egymást össze-vissza, nem????

Másnap extra brutál pihenő napot tartottam 🙂 Egész nap lustálkodtam, és Született feleségek maratont tartottam. Elkezdtem nézni a legelejétől az egész sorozatot. Szegény Balázs, már most ki van készülve tőle, és még csak a második évadnál tartok. De nekem szükségem van az ilyen sorozat maratonokra, hogy regenerálódni tudjak a fárasztó mindennapok után. Meg a kis lelkemnek is jót tesz, otthon begubózni, és csak nézni egymás után a részeket, és semmi mást nem csinálni. A hormonok miatt amúgy is kikészül az ember, vagyis az utóbbi időben én legalábbis. Hihetetlen a pozitív-negatív hozzáállásom a dolgokhoz. Vagyis ennek váltakozásai. Ezt teszitek velem hormonok? Mert az hagyja ám, hogy ez engem megvisel, de a körülöttem lévőket is. Én próbálom teljes mértékben kordában tartani a dolgokat, de ahogy a Balázs visszajelzéseiből veszem észre, nem annyira jönnek össze úgy, ahogy akarom. Például egyik nap, a haján buktam ki teljesen. Egyszerűen utálom, hogy növeszti a haját, és minden nap könyörgök neki, hogy vágassa le, mert nekem nagyon nem tetszik így. Tudom most ez egy átmeneti állapot, ami mindig katasztrofális, de volt már így, és levágatta, és ő is belátta, hogy igen tényleg jobb a rövid neki. És már belefáradtam, hogy kérleljem minden egyes nap, hogy vágassa már le. Meg most az a probléma, hogy hiába áll ez a haj jól valakinek, nem mindenkinek egyforma az arca, és neki nem biztos, hogy úgy állna.
pluszba most ő is felkapott pár kilót, szolidaritásból velem együtt, és a feje is pufibb, és mivel nincs nyár, még fehér is a bőre, plusz ez a haj…. Egy az egyben, mintha a való világos Attila mellett ébrednék reggelente.

És még ilyen borostás is…. Na jó, nem elállóak a fülei, és nem is kancsal, de a többi…. (Én tisztában vagyok a sajt hibáimmal is, félreértés ne essék, tehát tudom, hogy most én is duci és fehér vagyok, nem úgy mint régebben!)

Na hát ezen sikerült teljesen kibuknom. Amin normál esetben nem akadok ki, csak elmondom, hogy szeretném, ha levágatnád, mert úgy tetszik, így nem. Hatalmas probléma igaz? 🙂 De az ilyen csip-csup dolgokon megy fel bennem a pumpa, amiért nem én vagyok a hibás, hanem a fránya hormonok….

Viszooont, kaptam karácsonyra a Rékától egy nagyon tuti könyvet!

Nagyon jó dolgokról írnak a könyvben, és minden kismamának ajánlom, vagy leendő kismamának, vagy rokonnak, barátnak, egyszóval minden olyan embernek, akinek kismama van a közelében. Segít megérteni a furcsa viselkedést, és furcsa dolgokat. Írnak a hisztiről és a túlérzékenységről, a kapcsolatok változásairól, egy csomó lelki dologról és természetesen a szülésről is. Remek könyv! És gyorsan olvasható, nem sablondumával teli enciklopédia.

És ha már ismét a szülésnél tartunk, a héten következett a következő genetikai ultrahang. Nagy többségnek itt kiderül a baba neme, ezért nagy izgalommal indulunk neki a napnak. 11:40re van időpontunk a szülészeti klinikára. Arra a csodálatosra, ahol a múltkor is voltunk.  😉 Mivel akkor, pár perccel az érkezés után egyből behívtak, mertem feltételezni, hogy ez most is így lesz. Mikor megérkeztünk, annyian voltak, hogy a váróba sem fértek el, így minden reményem elillant a gyors bejutást illetően. Nem baj, türelmesen vártunk. Egy laza 2 órát…. Közben megismerkedtem egy csajszival, azt hiszem Timinek hívják, aki napra pontosan annyi idős terhes, mint én. És vicces, mert minden nap ugyanakkor jött ultrahangra, mint én, és az orvosnál is mindig összetalálkoztunk. 🙂 Most hogy így ennyi időnk volt, ráértünk beszélgetni. Kiderült, hogy bajai, így ő sem az a lány, akivel együtt tudok kismama tornára járni, vagy nyáron babakocsit tologatni… 🙁  Pedig aranyos. Könyvelőként dolgozik, ez még jól jöhet bármikor! 🙂 Ami rettenetesen felbosszantott, hogy benéztem a váróba, és tele volt cigánnyal. (igen cigánnyal, leírom, mert ez a saját blogom, ide azt írok, amit akarok!) Brutál büdös, és egy terhes cigány asszonyhoz tartozott egy egész pereputty. Apa, anya, gyereke… stb. Totál kibuktam rajta, hogy bent ülnek, mi meg pocakosok, kint állunk, mert bent nincs hely. És nekem még nincs is akkora hasam, de aki 7-8 hónaposan ott ácsorgott, mert a „kedves” benti embereknek eszükbe sem jutott átadni a helyet… Természetesen az én hős férjem felajánlotta  hogy szívesen szóvá teszi ezt odabent nekik 🙂 De nem, nem balhézunk, türelmesen várunk. Még a váróban megtudtuk, hogy a doktor úr, aki a mai ultrahangot végzi, nem mondja meg soha senkinek a baba nemét, mert ő nem szeret találgatni. Na, szuper!!! Mikor sorra kerültünk, rögtön így indítottam neki, hogy tudom, hogy nem szeret jósolgatni, deeeee ha látja, hogy kukija vagy van nunija, mi kíváncsiak vagyunk rá. De természetesen nem mondott semmit. Szerencsére minden rendben van, egészséges, minden adat megfelelő, amit mértek, és mindene megvan. Persze kértünk képet, de utólag már lehet, hogy úgy gondolom, hogy nem kellett volna. Az egész gyerek egy nagy has. Nem csoda, ha nem látszik, milye van…. Teljesen készen vagyok ettől a képtől.

Remélem ez csak egy rosszul sikerült felvétel, és a gyerekem nem csak egy nagy has!!!! Ha valaki esetleg nem tudná kivenni a képből, a jobb oldali gömb a feje, a bal oldali a hasa! Se keze, se lába!!!! (a képen!  igaziból van! Csak itt nem látszik.)

Vagy lehet, hogy a doktor úr direkt csinált ilyen előnytelen képet, mert kiakasztottam azzal, hogy egyből betaláltam a baba nemével. Elég nyers volt a dokibácsi stílusa, amolyan Doktor House-os. Igaziból én bírom az ilyen stílusú embereket, csak sokan kikészülnek ettől a típustól. Egy szónak is száz a vége, még mindig nem tudjuk, fiú, vagy lány?!?!?